Tiszta lap

A hétvégi egésznapos wellness-filmnézés, az átmeneti napsütés, meg a tegnap suli előtti napfényben-kávézás megtette a hatását. Egész órán egyszer sem borultam el. Inkább röhögtem az egészen.

Úgy tűnik viszont, hogy Carlóval váltott múszakban vagyunk, most ő volt egy kissé - saját szavaival - intoleráns. Én ezt hívom elborulásnak.

Új tanárnéni van, Jana, aki nem ásványvíz, de legalább bajuszos. Ő még nem látja át a csoportunk szerencsétlen rendszerét teljesen, ezért még nem kezeli Alexet (jól megérdemelten) szellemi fogyatékosként, tehát Alex ugyan nem ért semmit, de csöndben van és nincs orosz gyorstalpaló kiegészítő tanfolyam.

Ezért sem értettem az olasznak a kiakadását, rég nem volt ilyen "nyugis" óránk. Aztán rájöttem, hogy engem főleg az Alex-Lena páros irritál, Carlo pedig Denis okoskodására ugrik.

Denis egy hangos és hadaró alak, akinek belenőtt a német-orosz mini turistaszótár a balkezébe és azzal hadonászik miközben kétségbeesett izgalommal próbálja feltenni a kérdéseit, amit senki sem ért. Azért nem, mert Denis otthon tanul. Sokat és magától. Amivel csak az a baj, hogy nem szavakat, meg használható mondatokat tanul, hanem nyelvtant. Összefüggések nélkül. Most indult az igazi nyelvtan egyébként. Akkusativ melléknévvel tálalva. Denis még ezt sem érti, viszont rögtön felteszi ötperces kiabáló kérdését. Ezen időtartam alatt folyamatosan beszél ugyan, de kb 6 féle szót ismételget néha dadogás, néha pedig  nemlétező kombinációk formájában. A tanárnő, és néha mi is próbáljuk kitalálni, hogy mi baja, ezért belekérdezünk. Ilyenkor (is) elhangzik két kedvenc szava, amit még egy kicsit hangosabban szeret mondani és hevesen integet hozzájuk a szótárral: Nyihhht! valamint Nyejnnn! Ezzel azt szeretné kifejezni, hogy nem arra vonatkozott a kérdése, amit 3 perc kiabálás után feltételeznénk. Miután végre sikerül kideríteni, hogy csak azt akarta tudni, hogy miért nem más szó van abban a mondatban, ami persze Dativ vagy Genitiv, amiről persze egy valamirevaló A1 csoportos személy azt se tudja eszik vagy isszák. Nyilván fel akar vágni, de nem jön össze, mert csak a tanárnő, többtízéves tapasztalata miatt jött rá, hogy az a teljesen helytelen betűkombináció valamelyik eddig még ismeretlen nyelvtani jelenség akarna lenni. Tulajdonképpen jó a kérdés, csak az hibás amit kérdez, meg ahogy, meg amiről - meg persze aki kérdez.

Carlo füle szikrázik, orrából kékesszürke füst gomolyog, tekintete lyukat éget Denis sárga miniszótárán, amibe már megint beledugta az arcát...

Én jól szórakozom, és Carlo szünetben elhangzó visszafogott szitok-áradata korántsem olyan fárasztó, mint a folyamatos idegbetegség, úgyhogy ha így marad, semmi bajom nem lesz.

Már majdnem megtanultam az eddigi szavaink névelőit, ami muszáj lesz, mert durvulnak a dolgok.
Ülök a buszon és csapkodok a kártyákkal, mert van egy pár, ami nem hangzik jól a névelőjével és sehogy nem sikerül megjegyezni. A kedves utazóközönség csak les, hogy ennek meg mi baja, mi lehet olyan dühítő egy csomag papírfecnin... -  Nenézzé, mibehogy tese tudod, de bezzeg nekem meg kell tanulni!! Ááááá!