Élek még...

...csak eltűntem egy hétre. Sűrű volt. Tomi beteg lett szerdán, pénteken meg szombaton már dolgozott - doktorbácsi-maszkban - de azér még taknyos. 

Hétfő kedd viszonylag átlagos, nyelviskola, semmi nem történt. Szerdától kezdve viszont cikkcakkban rohangáltam, mert természetesen nem vagyunk felkészülve bármiféle betegségre. Mikor legutóbb valami komolyabb volt, akkor még a Sandráéknál laktunk, egy rendesen felszerelt háztartásban. Alaphelyzet hogy nincs lázmérőnk, meg volt vagy 2 darab németadvil izé itthon mint gyógyszerkészlet. Amit még októberben felírt a doki nekem, annak a maradékát a karácsonyi menetrendszerű megfázásnál mind be is vettem.

Tehát szerda reggel csörög az óra, oldalra nézek, hogy Tomi keljen fel mert idő van, meglepetésemre ő már ébren van, csak nem tud megszólalni mert háromszorosára dagadt a mandulája helye. Okéoké, beteg, micsináljunk... 

Van egy gyógyszertár nem messze (egy kilométer), a busz nem arra jár, de süt a nap, nem lehet hideg, megyek biciklivel. 

Jó melegen felöltöz, valamint - miután Tomi kommunikációképtelen - kulcsszavakat kiszótároz (Febermesser, Halz), biciklit a pincében novemberi por alól kiás, visszaszalad a negyedikre pumpáért mert csak a hátsó kereket néztem meg és az nem volt lapos... 

Végre elindultam... A szemem kifagyott a helyéről. Azért csak az, mert minden mást vastagon bebugyoláltam. Természetesen velem szemben nyitott tavaszi kabátos lányok kesztyű nélkül hajadonfőtt...

A gyógyszertárban viszonylag egyszerűen ment a dolog. Lázmérő kész, kérek még valamit torokfájásra. Nekem lesz? Nem, nekem inkább fagyásra kéne valami, de az nem sürgős. Minden megvan, boltba gyümölcsléért beugrás aztán haza.

Tomi egész nap aludt, de azér nem mentem suliba, nem akartam otthagyni. Aznap este meg kb egész héten nem nagyon aludtunk, mert ő nem kap levegőt, én meg azért mert ő forog és horkol felváltva. 

Másnap semmi baja sem volt, úgyhogy pénteken elment dolgozni. Péntek reggel úgy gondoltam, hogy tovább alszom. Nem jött össze. Reggel fél nyolckor megjelent egy traktorral pár ember meg ugyanannyi láncfűrész és nekiálltak pontosan a hálószobaablak alatt fát vágni. És nem egyet, hanem ötvenet, egész nap vágták.  Éljen... Nem baj, majd hétvégén alszom.

Estére Tominak megint nagyon fájt a torka, meg elkezdett köhögni is, és a strepsils itt is inkább édesség, mint gyógyszer bármi is van ráírva. Majd holnap szerzek a gyógyszertárból valami értelmeset.

Meg voltam róla győződve, hogy szombaton nem vághatnak fát, úgyhogy gondoltam alszom fél tizenkettőig és még odaérek a gyógyszertárba egy óra előtt. Természetesen fél nyolckor megint felébredtem, mintha az én koponyámat vágnák. Az ablakunk alatt már a fák felét kivágták, most kicsit odébb mentek, de még így is elég volt. 

Tehát inkább felkeltem és nekiláttam a gyógyszertár második felvonásának. Ismét ugyanaz a kedves gyógyszertárosnő, próbálkozzunk megint. Eukaliptusz kapszulát kérek. Ez egy totálnémet okosság, eukaliptusz olaj kapszulában, beveszed, 3 perc után megfagyasztja a légutaidat és az orrodat is tisztíccsa. Nagyon hatásos dolog, de kétnapos szedése után minden sejted eukaliptusz illatot áraszt, Tomi ilyenkor csak Koalának hív. 

Viszont sajnos nem volt nekik, de volt három másik hasonló. Rendben, mi a különbség? Hát elmondta. Viszont ez nem segített. Akkor jön az activity. Mutogatva, kulcsszavakkal. Megtudtam például, hogy a slájm az német szó, nem véletlenül ilyen randa. Alig öt perc után megvolt az ügy, jól szórakoztunk, bírom ezt a nőt, de azér ne lássam gyakran...

Vasárnap fát nem vágtak ugyan, de a koala kapszulának hála Tomi úgy köhögött, hogy amúgyis mindegy volt. Egész napos semmittevés hóvirág szedéssel. (nem, itt nem büntetik)

Ma Tamás nap alkalmából kénytelen voltam kimászni a város szélén lévő kertészetbe és még jó képet is vágni az ügyhöz... De nem, azért annyira nem volt borzasztó. Tele van a lakás nárcisszal. Úgy volt, hogy kettőre visszaérünk a suliba, de inkább galád módon ellógtam. Túl szépen sütött a nap és inkább sétáltunk meg kávéztunk. 

Tomi úgy néz ki, megmarad. Természetesen a virágok miatt kétszer egy órát utazni nem is fárasztó, a tegnapelőtti negyedórás bevásárlás meg emberfeletti kín volt ugyebár. 

Feltöltődhettek a napelemei is mert épp lemosta az ablakokat (!!!) és az ablakpárkányt és felporszívózott. Valami lehet vele... de nem félek, gyorsan elmúlik.