Akvárium a fejemen

Lebetegedtem. Eléggé.

A betegség nélküli rekordom majdnem öt hónap. Nem lett volna baj, ha kicsit még bírom.

Egy sima natúr megfázás, de bőven elég. A külvilággal  való kapcsolatteremtéshez szükséges csatornáim rohamosan fogynak.

Be van dugulva az orrom, tehát nem érzek szagokat, és ízeket sem. Be vagyok rekedve, plusz köhögök, tehát legszívesebben meg sem szólalok. Tegnap bedugult hálistennek a fülem is, a bal teljesen, a jobb félig, tehát szó szerint fél fülemre hallok. Reggel kontaktlencse és szemüveg nélkül tényleg úgy éreztem, mintha valaki orvul egy zavaros vizű akváriumot húzott volna a fejemre.

Három napja nem voltam suliban, hétfőn-kedden hivatalokban várakozásból kifolyólag, ma meg inkább nem mentem sehova. 

A nyelvtanuláshoz tulajdonképpen csak hallani és beszélni kéne, tehát ez nem az a nap...

Hiro Nakamura

Igen! Ő is a csoporttársam, ma érkezett.

Hiába állítja, hogy koreai, meg hogy Min Kyu-nek hívják én tudom hogy ő Hiro! Icipici tokát eresztett, de attól még ő az. A szemüvegtologatós mozdulat is megvan, csak ő lehet. Nem lehetett gond New Yorkból ideteleportálnia magát...

Ja a tejszínhab tetején a cseresznye: mi a foglalkozása? Naaa? Úgysetaláljakisenkise!!! 

Hiro operaénekes!!!

Egyszerűen zseniális! :):):)

Egyébként a csütörtök-péntek se lesz gáz. Azér a kiscsaj nem egy Matthias, egyik se, de kifejezetten jó.
Heike (mégegy gyönyörű német név) kb 25 éves, két méter magas, szőke, nagyon csinos, bájos arcú, kedves, mosolygós. Ma is elvoltunk.

Holnap úgy tervezem, hogy bemegyek délután Carlót és Fernandát látogatni, Carlo azt írta, hogy ők csak 5-en vannak. Mi meg 15-en. Úgy azér inkább lehet haladni... 

Bár most így azt mondom, hogy tűrhető ez is. Hétfőn meg kedden névelőket tanulok, a többi nap jó lesz. Ha lesz energiám meg lehetőségem visszamenni a másik csoportba, megpróbálom, ha nem, annyira már nem látom vészesnek...

Matthias kettő

Úgy néz ki, azér túlélem.

A hétfő-keddet nem biztos, de a szerdát tutira. Az új tanár szintén Matthias, szintén magas vékony, szintén őszül, és szintén a lehető legjobb. Csak annyira állat, hogy neonzöld sportcipőt hord és 008-as ügynöknek hívja magát...

Észre sem vettem úgy tűnt el a három óra. Nem hagy ki egyetlen lehetőséget sem, hogy valamiből viccet csináljon, vagy csak úgy magától valami vicceset. Begörcsölt az arcom annyit röhögtünk. És ha végiggondolom, mindezt nagyon kemény munka közben.

Téma a Dativ és a tájékozódás, a mi mihez képest hol van. Könyvben hülye feladat: két kép buli előtt és buli után, tárgyak a szobában, írj róla mondatokat. A lehető legunalmasabb: a könyvek az asztalon, majd a könyvek a földön... Pláne hogy én ezt már másodszorra csinálom... nade Matthias módra nem is rossz. Három mondat ment a képről, aztán kezdődött a hülyülés: Ő mondja a tárgyat, mi meg hogy hol volt buli előtt és után. Az eredmény: Pulóver? Egy csajon, majd a csilláron. Mikró? A konyhában, majd az ágyban. Macska? A kertben, majd a mikróban az ágyban. Nagymama? A nappaliban, majd a pszichiátrián... Ez kábé negyed óráig, egymást túllicitálva. Aztán egyszercsak feltűnt, hogy reflexből használom a Dativot és az összes helyhatározót.

És ez ment egész nap. Többet tanultam, mint mástól egy hét alatt tudnék. A szerdát szeretem.

Már megvannak a kedvenc csoporttársaim is: Egy házaspár, a nő finn, a pasi szlovák, Írországban házasodtak össze és itt élnek. Két gyerekük van, az egyik négyéves és három nyelven tanult megy egyszerre beszélni, és előbb tanult meg pluszban németül, minthogy a szülők kábé köszönni tudtak volna, a másik csak másfél ő automatikusan négynyelvű lesz... Anyuka rajztanár, Piiának hívják, ez is mókás, de eddig a Kuki visz mindent. Apuka Juray az egyetemen oktat, Nyitrán született és magyar bébiszittere volt, ezért magyarul számol, tudja a színeket és sokkoló tisztasággal ejti ki azt a néhány szót, amit tud.

Fernanda itteni megfelelője Stella aki nigériai és egy büdös mukkot nem értek abból amit mond. Se németül se angolul. Szintén mellettem ül, folyton dumál, de nála még az sem segít ha ránézek, sehogy sem értem. A karján nincs szőr, viszont elég bajuszos és a gyárilag rugós haját valami brutális biokémiai eljárással, vagy ránézésre három kiló tapétaragasztóval kislányos loknikba erőszakolja. A legjobb tulajdonsága, hogy szívja az orrát, de nem a kis szolid szipogás, hanem a gyomorforgató jóparasztos-köpökisutána fajta.

A hódolóim megvannak, most is bámulnak, bár Matthias előadási stílusa mellett nem sikerült rájuk különösebben figyelni. B-tervként az épület előtt a sarkon várnak, hogy együtt mehessünk a buszmegállóig, és hiába vagyunk a buszon 4-en nekem kiemelten köszönnek... megtisztelő.

Csöbörből vödörbe

Méghozzá egy közepesen és nem állandóan borzalmas, viszonylag szimpatikus kis szolid csöbröcskéből egy rettenetes nagy csúnya rozsdás poshadt vízzel teli vödörbe...

Második tanfolyam első napja.

Jó hír: nincs egy darab orosz se. És nincs több jó hír se.

14-en vagyunk. Ebből minimum 3 Alex és 3 Denis-light. Light mert nem kötözködik, de az a tuskó magamutogatós stílus megvan.

A paletta megint nagyon színes: 3 török, 2 iráni, plusz kubai, portugál, finn, szlovák, nigériai, lengyel és bolgár.

A tanárnéni  65 és a halál közt, ennek megfelelő hozzáállással, tempóval, vitalitással...

Az egész csoportról annyit, hogy amíg mi az első kurzus ideje alatt a tankönyv 10 fejezetéből 7-et vettünk át, és lassúnak minősültünk, az új csoportommal most kezdtük hatost.

A néni képes megvárni mindenkit. Mindenben. 

X nem érti a feladatot, Y valamilyen nyelven elmagyarázza neki, X nekikezd, Y-tól kérdezget. mindenki más kész van. A néni pedig képes csendben ülni, a kövezkező 10-15 percben, amíg X átszenvedi magát a feladaton, mégegyszer átnézi és felemeli a tekintetét.

A többi 13 pedig ül és vár 10 percet a semmire. Nem az a baj, hogy várni kell, mert ha én vagyok kész először és egyedül, nyilván megvárom a többit. De most a többi van kész és egy ember miatt várunk. Most akkor kit tanítunk? A csoportot (=a többség szerintem) vagy X-et aki nem Alex, érti, csak lassú, befejezhetné otthon, vagy megpróbálhatná felvenni a többiek tempóját. Ez is tanulás...

Lényeg, hogy így tényleg lesz alkalmam a szó- és névelő-tanulós kártyáimmal foglalkozni. A tiszta 3 órás tanítási időből kb másfelet, de legalább egyet...

Azon gondolkodtam, meg tudnám-e magamtól tanulni a nyelvtant, hogy visszacsatlakozzak a másikhoz, mert ez nyugalmas és békés, csak tanulni nem tudok...

Ja és a hab a tortán: van 2 rajongóm. Azóta, hogy beléptem a terembe. A török srác meg az egyik iráni. Természetesen. És a Denis féle húdevicces-menőgyerek típust képviselik.

Mindenáron kapcsolatot szeretnének teremteni velem. Amikor egy gyakorlatnál tovább kell kérdezni, engem kérdeznek, a szünetben próbáltak beszélgetni, de hálistennek nem tudnak milyen nyelven, és a kettőből minimum egy, de az idő felében inkább mindkettő engem bámul és vigyorog. Ijesztő. Azt persze mondanom sem kell, hogy csúnyák, az egyik 18 éves, a másik őszül, és a magasabbik lehet 160centi. 

Ilyen az én formám, mindig ezeket fogom ki. De legalább Tomi nyugodtan alhat...