Csöbörből vödörbe

Méghozzá egy közepesen és nem állandóan borzalmas, viszonylag szimpatikus kis szolid csöbröcskéből egy rettenetes nagy csúnya rozsdás poshadt vízzel teli vödörbe...

Második tanfolyam első napja.

Jó hír: nincs egy darab orosz se. És nincs több jó hír se.

14-en vagyunk. Ebből minimum 3 Alex és 3 Denis-light. Light mert nem kötözködik, de az a tuskó magamutogatós stílus megvan.

A paletta megint nagyon színes: 3 török, 2 iráni, plusz kubai, portugál, finn, szlovák, nigériai, lengyel és bolgár.

A tanárnéni  65 és a halál közt, ennek megfelelő hozzáállással, tempóval, vitalitással...

Az egész csoportról annyit, hogy amíg mi az első kurzus ideje alatt a tankönyv 10 fejezetéből 7-et vettünk át, és lassúnak minősültünk, az új csoportommal most kezdtük hatost.

A néni képes megvárni mindenkit. Mindenben. 

X nem érti a feladatot, Y valamilyen nyelven elmagyarázza neki, X nekikezd, Y-tól kérdezget. mindenki más kész van. A néni pedig képes csendben ülni, a kövezkező 10-15 percben, amíg X átszenvedi magát a feladaton, mégegyszer átnézi és felemeli a tekintetét.

A többi 13 pedig ül és vár 10 percet a semmire. Nem az a baj, hogy várni kell, mert ha én vagyok kész először és egyedül, nyilván megvárom a többit. De most a többi van kész és egy ember miatt várunk. Most akkor kit tanítunk? A csoportot (=a többség szerintem) vagy X-et aki nem Alex, érti, csak lassú, befejezhetné otthon, vagy megpróbálhatná felvenni a többiek tempóját. Ez is tanulás...

Lényeg, hogy így tényleg lesz alkalmam a szó- és névelő-tanulós kártyáimmal foglalkozni. A tiszta 3 órás tanítási időből kb másfelet, de legalább egyet...

Azon gondolkodtam, meg tudnám-e magamtól tanulni a nyelvtant, hogy visszacsatlakozzak a másikhoz, mert ez nyugalmas és békés, csak tanulni nem tudok...

Ja és a hab a tortán: van 2 rajongóm. Azóta, hogy beléptem a terembe. A török srác meg az egyik iráni. Természetesen. És a Denis féle húdevicces-menőgyerek típust képviselik.

Mindenáron kapcsolatot szeretnének teremteni velem. Amikor egy gyakorlatnál tovább kell kérdezni, engem kérdeznek, a szünetben próbáltak beszélgetni, de hálistennek nem tudnak milyen nyelven, és a kettőből minimum egy, de az idő felében inkább mindkettő engem bámul és vigyorog. Ijesztő. Azt persze mondanom sem kell, hogy csúnyák, az egyik 18 éves, a másik őszül, és a magasabbik lehet 160centi. 

Ilyen az én formám, mindig ezeket fogom ki. De legalább Tomi nyugodtan alhat...