Úgy néz ki, azér túlélem.
A hétfő-keddet nem biztos, de a szerdát tutira. Az új tanár szintén Matthias, szintén magas vékony, szintén őszül, és szintén a lehető legjobb. Csak annyira állat, hogy neonzöld sportcipőt hord és 008-as ügynöknek hívja magát...
Észre sem vettem úgy tűnt el a három óra. Nem hagy ki egyetlen lehetőséget sem, hogy valamiből viccet csináljon, vagy csak úgy magától valami vicceset. Begörcsölt az arcom annyit röhögtünk. És ha végiggondolom, mindezt nagyon kemény munka közben.
Téma a Dativ és a tájékozódás, a mi mihez képest hol van. Könyvben hülye feladat: két kép buli előtt és buli után, tárgyak a szobában, írj róla mondatokat. A lehető legunalmasabb: a könyvek az asztalon, majd a könyvek a földön... Pláne hogy én ezt már másodszorra csinálom... nade Matthias módra nem is rossz. Három mondat ment a képről, aztán kezdődött a hülyülés: Ő mondja a tárgyat, mi meg hogy hol volt buli előtt és után. Az eredmény: Pulóver? Egy csajon, majd a csilláron. Mikró? A konyhában, majd az ágyban. Macska? A kertben, majd a mikróban az ágyban. Nagymama? A nappaliban, majd a pszichiátrián... Ez kábé negyed óráig, egymást túllicitálva. Aztán egyszercsak feltűnt, hogy reflexből használom a Dativot és az összes helyhatározót.
És ez ment egész nap. Többet tanultam, mint mástól egy hét alatt tudnék. A szerdát szeretem.
Már megvannak a kedvenc csoporttársaim is: Egy házaspár, a nő finn, a pasi szlovák, Írországban házasodtak össze és itt élnek. Két gyerekük van, az egyik négyéves és három nyelven tanult megy egyszerre beszélni, és előbb tanult meg pluszban németül, minthogy a szülők kábé köszönni tudtak volna, a másik csak másfél ő automatikusan négynyelvű lesz... Anyuka rajztanár, Piiának hívják, ez is mókás, de eddig a Kuki visz mindent. Apuka Juray az egyetemen oktat, Nyitrán született és magyar bébiszittere volt, ezért magyarul számol, tudja a színeket és sokkoló tisztasággal ejti ki azt a néhány szót, amit tud.
Fernanda itteni megfelelője Stella aki nigériai és egy büdös mukkot nem értek abból amit mond. Se németül se angolul. Szintén mellettem ül, folyton dumál, de nála még az sem segít ha ránézek, sehogy sem értem. A karján nincs szőr, viszont elég bajuszos és a gyárilag rugós haját valami brutális biokémiai eljárással, vagy ránézésre három kiló tapétaragasztóval kislányos loknikba erőszakolja. A legjobb tulajdonsága, hogy szívja az orrát, de nem a kis szolid szipogás, hanem a gyomorforgató jóparasztos-köpökisutána fajta.
A hódolóim megvannak, most is bámulnak, bár Matthias előadási stílusa mellett nem sikerült rájuk különösebben figyelni. B-tervként az épület előtt a sarkon várnak, hogy együtt mehessünk a buszmegállóig, és hiába vagyunk a buszon 4-en nekem kiemelten köszönnek... megtisztelő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése