Megintsuli

Lassan vége a hat hetes szabadságnak, hétfőtől megint suli...

Azóta sikerült németül polcot méretre vágatni, sőt bébiszittelnem is...

A polcvágás vicces volt, készséges Qasimodo küllemű kancsal, sánta bácsi jó sokat kellett, hogy visszakérdezzen, de sikerült. Tökéletes a méret, már fent van a konyhában a falon.

A másik húzósabb volt... A Sandra három kisebb gyerekére kellett kemény három óra hosszáig húsvéti szünet alkalmából vigyáznom... 

Tízre mentem, tizenegyre világvége.

A legnagyobb beszél minimálisan angolul, de miután a két kicsivel úgyis németül szenvedtem, ő sem erőltette magát...

Tömören összefoglalva: Egy viszonylag normális, de rengeteget beszélő kamaszlány, Nati, a csendes, visszahúzódó, de feszültséget gyűjtögető és félpillanat alatt robbanó csak pléjsztésönnel játszó öcsike,, Max de ez még semmi. A hab a tortán, a kishugi. Ő Nina, a Kismajom, aki ezt a megtisztelő nevet tőlem kapta, tudja mit jelent, ennek ellenére büszkén viseli, és a barátai előtt azzal menőzik, hogy neki ungarisch beceneve van és ezt nem értheti senki. Kifejezetten hiperaktív, figyelemkövetelős, de legalább nagyon szeret feszültséget kelteni és drámázni. Valamint nagyon szeret engem, tehát a figyelmem minden morzsáját azonnal és végérvényesen meg kell kaparintania.

Kezdődött azzal, hogy a legnagyobbnak ki lett adva, hogy reggelivel várjon, kész is volt minden, le is ültünk volna... Mire Kismajom közölte, hogy márpedig ő nem ül egy asztalhoz a bátyjával, mert valamit mondott neki, és duzzogva, hangosan lamentálva leült a fotelba. Ezt azért magyarul csípőből elintéztem volna egy "Azonnalidejössz-nedrámázzittnekem-leülszésreggelizel." kombinációval, németül azonban kifejezett kihívás volt, de elintéztem. Egész reggeli alatt társalogni kellett, nagyon örültek, hogy taníthatnak, de én mire megihattam a kávémat, leizzadtam. 

Ezután jött a neheze: foglaljuk le őket. A lányokkal varrunk, a kissrác elment számítógépezni. A kicsivel lovacskát varrtunk, épp rajzolgatott, hogy milyen legyen, úgy tűnt elvan, beszélgettem a nagyobbal. Maximum fél percre nem figyeltem oda (egy nyolcévesnél ennek talán nem kéne problémát jelentenie), mire már a szomszéd szoba ajtajánál van, már beszólt a bátyónak, aki már elborult, ki akar jönni, hugi fogja az ajtót és mire kinyitnám a számat, kilökik az ajtót és feltépik a fél konyhában a linóleumot. Ennyi. És még csak negyed tizenkettő.

Amíg élek, nem felejtem el ezt a napot. Eddig sem akaródzott nagyon németül tanítani, de ezek után...
Ja és a német léthez szervesen hozzátartozik az évszakonkénti Kirmes, a vándor-vidámpark-búcsú képződmény. Igen, télen is, a karácsonyi vásáron is lehetett dodzsemezni mínuszötfokban.
A tavaszi verzió pont most volt. Nagyon jó buli, a szokásos dodzsem, körhinta, többfeleforgós-hánytatós, a lengős-átfordulós-hánytatós és a pénznyelő-halászógépek itt is vannak, de itt képesek hozzá kifejezett óriáskereket, elvarázsolt- meg szellemkastélyt felépíteni meg persze itt is minden a kajáról szól.
Több a kajásbódé, mint a többi, de vannak vicces dolgok is: az általam csak az amerikai filmekből ismert folyékony kakasos nyalókába mártott alma a kedvencem, Liebesapfel néven működik, kicsit nehéz megenni, de nagyon szép és még finom is. Azonkívül a kosárkákból papírzacskókba mérős cukrosbácsi intézménye is más: a dolgok kétharmada medvecukor, de abból is a fele sós (Lakritz néven Hollandiában juthat hozzá aki elég pocsék ízléssel lett megáldva), de én ettem csilis gumicukrot is. Úgy néz ki, mint egy csilipaprika, az első pillanatban finom édes, aztán egyszercsak elkezd csípni. Tetszik, csak nem lehet úgy enni, mint a gumimacit, szépen lassan eszegetem azt az egy darabot, a fele még megvan...
Ide elmentünk a Sandrával és a kölkökkel is, úgy nem lehet annyira nézelődni. Bár a Sandra se szó se beszéd felrángatott a többfeleforgós-függőlegesbefordulós-hánytatós cuccra, ahol tényleg halálfélelmem volt, utána meg nagyondurva hányingerem. Ő is nagyon félt, hallottam a hangján, de azér vagánykodott, meg engem piszkált. Másnap meg mondta, hogy így utólag talán nem volt jó ötlet néhány hónappal a durva nyakműtéte után...
Kismajom persze mindenre fel akart ülni, de aztán mindenből sírva szállt ki, mert nekimentek a dodzsemmel és az óriáskerék meg magasan van és forog...
Csak nehogy nekem legyen ilyen gyerekem...