Japán

Igen, pillanatnyilag mindenki ezzel foglalkozik belekerült a mindennapjainkba, borzasztó dolog.

Engem az zavar, hogy a németek személyesen félnek, és az ő kis többtízezer kilométerrel odébb tartózkodó kényelmes kis életüket féltik.

Mert majd jön a láthatatlan sugárzás és holnap reggel ráugrik egyenesen Németországra és elhervad a gyönyörű kertecskéjük és a biojoghurtjuk már nem bio és este neonzöldesen fluoreszkál.

Ezek nem azzal foglalkoznak, hogy az elkölthetetlen mennyiségű pénzükből küldjenek azoknak, akik rászorulnak, esetleg csak elgondolkodjanak azon, hogy ők milyen szerencsések, és azon, hogy most épp mennyien élnek életveszélyben. Nem gondolják végig, hogy mire bármi ideér, addigra a fél világ rákos, vagy már meghalt, hanem az Ő kis életüket érzik veszélyben. (Természetesen tisztelet a kivételnek, biztos, hogy nem mindenki ilyen, de a közvélemény és a média az tuti...)

Az újságok címlapján: Németország fél!

Nem akarok valamiféle terézanyának tűnni, mert én is jóval közönyösebb vagyok a kelleténél és attól még, hogy magamat nem féltem (lehet, hogy még nem...) nem tudom megfelelően átérezni ezt az egészet és a helyzet súlyát. A videók a tévében olyanok mint egy katasztrófafilm, amiben majd jön Brúszvilisz és minden jó lesz.

Így távolít el a média a valóságtól és így válunk közönyössé mindennel kapcsolatban. Ha a tévében látjuk a szomszéd házat lángokban lehet, hogy nem is érint meg, csak érdeklődve nézzük mi lesz a vége és a chips után nyúlunk...

Én most ebből láttam egy személyesebb oldalt is. A kedvenc tanárunk, Matthias eddig is sok évet töltött japánban, és most, egy hét múlva szándékozott odaköltözni. Munkát kapott öt éves szerződéssel, illetve áprilisban végre összeházasodhat japán menyasszonyával.

Nem, nincs semmi drámai fordulat a sztoriban, menyasszony jól van, délebbre él, munkahely megvan, északabbra van.

Csak Matthias ingóságai az Indiai óceánon ringatóznak, a menyasszony várja, és senki sem tudja, hogy ahová készülnek az élhető-e egyáltalán.

És én úgy érzem, hogy Matthias oda tartozik. Bielefeldben született, de ettől függetlenül nem német. A személyisége, a gondolkodásmódja, az életszemlélete abszolút nem német. Nem ismerek személyesen japánokat, csak feltételezem, az ott töltött tizenegynéhány éve után, hogy a lelke talán inkább japán lehet.

A híreket ha nem olvasom éppen, Matthias arcán ott vannak. Ahogy romlik a helyzet, ő is egyre rosszabb állapotban van. Aggódik, retteg, hogy mi lesz. Eltervezték, előkészítették, csak a Föld máshogy gondolta.

Ehhez képest hősies nyugalommal és összeszedettséggel tanít, a humora a szokásos. Ő talán az egyetlen német, illetve nyilván egy a kevésből, akinek joga van félni. A többiek csak csinálják maguknak a feszültséget, mert annyira kényelmes itt minden.

Elképesztően önző nép ez.