Túl vagyok az első hetemen a németsuliban. Nem volt túl nehéz, de kalandos az volt.
Az iskolát Bibisnek hívják és kifejezetten a külföldiek németoktatására szakosodtak, tehát a kapun belül német szót csak és kizárólag tanítási időben hallani. Órák előtt orosz, angol és török társalgás tölti meg a folyosót, igen az arányok sorrendjében. Nemhiába nem tudnak a törökök németül, nem is nagyon akarják tanulni.
Mikor először beértem és végre megtaláltam a nevemet az egyik ajtóra kitett cetlin, a terembe való bejutáshoz át kellett verekednem magam egy nagy csoport oroszon.
U alakban elrendezett padok, mindenkit szemmel lehet tartani: két szomszédom két sötét hajú kreol bőrű illető, egy fiú és egy lány, viszonylag szimpatikusak, velem szemben egy elrontott Hófehérke: nagyonfeketehajú-nagyonfehérbőrű lány ül nagyonpiros rúzzsal és nagyonpiros pulóverben, lila sportcipőben és rózsaszín-sárga zokniban. Nem mindennapi látvány. Az orosz hadból még négyen hozzánk tartoztak, a legmogorvábbak, és így meg is lett a csoport. Megérkezett a tanárnő, de sajnos ő sem sokat javított az eddigi ijesztő összképen: nem is tudom honnan kezdjem a leírást... szegénykém nagyon előnytelen alakjával és ruházatával vagy a fejszerkezetével... Szóval toka, bikanyak, atlétaváll, G kosár, hordóhas, nulla csípő, pipaszár lábak, mindezen feszülő felső és egy derékig felhúzott fodrokból álló virágszegélyes szoknya valamint a nyakra szorosan kötött hátul térdig leérő csíkos pamutsál. Az arca egész oké, de az egész haja az égnek áll és úgy tartja a fejét mintha nem lenne teljesen százas... Úristenhovakerültem?!?!
Ez volt az első ijedtségem, de hálistennek ez többnyire csak a külső, ennyire azért nem vészes a helyzet. Már lehúztunk egy hetet és a kialakult összkép kifejezetten pozitív.
A csoport: Fernanda, a padtársam 19 éves asszony(!), feltűnően szép és feltűnően szőrös a karja. Mexikói és fél éve van itt, a kedves férj is kis taknyos, természetesen német. Fernanda beszél ugyan, őszerinte németül, latin temperamentummal, egyfolytában és olyan kitartó monotóniával, hogy csak a szótagszámból lehet kikövetkeztetni, hogy mit is akar.
Carlo az olasz, aki szintén egyfolytában beszél, de meglepő módon és Fernandától eltérően a tárgyra vonatkozóan. Itt tanul, az ok szintén: német barátnő.
Kawther a Hófehérke Irakból. Csak angolul beszél, azt is halkan és keveset. Senki nem tudja mit csinál itt... A neve az cifra és miután senki sem tudta kimondani, elárulta, hogy a beceneve Kuki. Nem értették miért találom olyan viccesnek, hogy valakinek "sütemény" a neve. Nem világosítottam fel szegényt a magyar valóságról...
Előkerült még kedden egy új elem, Lena Ukrajnából. Ijesztő.
Nem tud angolul, 2 hete van Németországban, viszont beszél oroszul, ezért oda sorolja őt a közvélemény, beszél még lengyelül, de minek, sőt lengyeltanárnő egyébként. Ennek minden káros mellékhatásával: mindent kérdez, valami furcsa angolnémetukrán nyelven, amit senki sem ért, nagyon lelkes, nagyon akar tanulni és ki van akadva, ha valamit nem ért. Borzasztó.
Van még Alex, a szomorú fehérorosz kertitörpe, aki szintén nem beszél se angolul, se németül semmit, de legalább butus, lassú felfogású és féligmeddig leszarja. A komplett orosz gárda rendszeresen azzal van elfoglalva, hogy neki fordít, magyaráz.
A többi három gyűjtőnéven az oroszok. Vitali, aki Bud Spencer fiatalabb és vékonyabb kiadása, valamint Denis és Vladi akik csak vannak.
Három tanárunk van: hétfőnkedden a döbbenetes külsejű, de nagyon jó tanár Jenny, szerdacsütörtök az önmagában komikus Matthias Grünewald úré, aki ugyan nem tud festeni, de activitybajnokként minden képtelenséget elmutogat ha valaki nem értené, valamint pénteken Sabina, aki az átlátszó-szőkésbarna-szemüveges-kardigános-mosolygós némettanárnő prototípusa.
Nagyon sok újdonság nem volt a héten, úgy látszik sikerült azér értelmet is magamra szedni az elmúlt fél évben. Viszont a derdídászt meg kell tanulnom mert azt sajnos nem lehet megérteni és kilogikázni, úgyhogy gyártom a tanulós kártyákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése