Jelentem tisztelettel, elkiabáltam. Nagyon.
Már legalább három alkalommal meg tudtam győzni magamat, hogy az átmeneti +5 fok feletti hőmérséklet meg némi halvány napsütés esetleg hóvirágok még nem jelenthetnek tavaszt. Ahhoz még nagyon február van és mi meg nagyon Bielefeldben élünk. Erővel tartottam vissza magam, hogy még ne éljem bele magam. A hét elején ez már nem ment. Előkészítettem a napszemüvegemet, tervezgetem a tavaszi ruha-összeállításokat, kitettem a kesztyűt meg a sapkát a táskámból... Szerdán már majdnem el is indultam a vékonyabb kabátomban, de szerencsére valamiért megnéztem a hőmérőt. -4. Vastagkabát vissza, de azér még tavasz van. Csütörtökön majdnem hó esett, de ugye tavasz van.
És erre tegnap rámszakadt a valóság: szürkeség, hófelhők, fázik a kezem és olyan hideg van, hogy ahogy levegőt veszek, fáj a homlokom. Ez minden, csak nem tavasz.
Ma felvettem a sapkát, a napsütés ellenére (jóltettem, mert alig volt mínuszötfok), és beletörődtem a télbe de mostmár szenvedek mert egyszer már majdem tavasz volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése