Tegnap délután sikeresen vásároltam fél méter pólóanyagot, megérdeklődtem, hogy van-e esetleg vízálló bélésanyaguk, vagy esetleg bármiféle vízálló anyaguk.
Ebben a nagy szó az, hogy most először hagytam ki a dologból a "dujuszpíkinglis" varázsszót. És egyúttal rájöttem egy másik varázsige hatalmára: "Ich spreche noch nicht gut deutsch."(=Még nem beszélek jól németül)
Pedig ez egy azonnal működő nagyon hatásos darab. Fontosak a részletek. A noch szó a legerősebb mágia, jelenti, hogy még ugyan nem beszélek jól, de az is benne van, hogy ha legközelebb jövök akkor majd sokkal jobban fogok beszélni, mert minden vágyam ennek a gyönyörű nyelvnek a gyakorlása és tökéletesítése ugyebár. Harmadrendű, árnyalatnyi, de szintén fontos jelentés, hogy ugyan külföldi vagyok, de a beilleszkedni kész fajtából, nem pedig a dönerbüfében-a-saját-nyelvén-ordítozó-mecseteket-követelő, már-az-apja-is-itt- született-de-nem-beszél-németül fajta.
A pólóanyagot elintéztem e nélkül, az eladó lány udvariasan kiszolgált, aztán kérdezni akartam, de csak a vízállót meg a bélést nem tudtam, úgyhogy jött a varázsige bevezetésnek. A hatás elképesztő: az udvarias, jólnevelt, kissé türelmetlen arc a másodperc töredéke alatt őszinte érdeklődést mutat, közli, hogy jaj semmi baj, mondjam csak. És rajtpozícióban csillogó szemmel teljes lényével koncentrál, hogy a mondandómból kihámozza azt az információt amivel segíthet nekem. Az addigi hadarás helyett többször lassan elismételte az ismeretlen szavakat, hogy megjegyezhessem ( imprägniert és Futterstoff) és csak azután mondta, hogy sajnos nem tartanak. Döbbenetes volt. Ezt alkalmazni fogom.
Az oskolában még mindig a derdídasz nyúzása folyik, megcsináltam a kártyáimat és gyakoroltam is, de nem teljesen eleget, még mindig nem megy a szavak nagy része...
Carlo megint felvidított. A kiejtési nehézségek: a schon és a schön különbség volt a téma, meg hogy melyik mit jelent. Carlo egyszercsak felordít, hogy ő megértette és rámutat valamire azt kiabálva, hogy Das ist SÜN!!! Rég nevettem ilyen jót.
Rájöttem egyébként Fernanda lényegére: ahányszor számolásra kerül a sor, közli, hogy neki nem megy a matek és nem is hajlandó számolni, csak vihorászik hogy nemtudja, egyszer rá lett kényszerítve és nem tudott 60hoz 20at hozzáadni. Tegnap meg a ma-tegnap-holnap tematika miatt Matthias Grünewald úr felrajzolt a táblára egy vonalat, amin dátum alapján azonosította az egyes napokat tegnapelőtt-előttől holnapután-utánig. Ezt kezdte volna letörölni, mire Fernanda felsikoltott hogy ne mert nem írta még le, de akkor már késő volt. Mondta neki a tanárbácsi hogy másolja le a szomszédról, de mi nem írtuk le, erre oldalra nézek, hogy ugyan már mi hiányzik: Fernanda teljes kétségbeeséssel ül a hiányzó láncszem fölött, ami úgy nézett ki hogy megvan minden kifejezés, csak a "2 nappal ezelőtt"-höz kapcsolódó dátum hiányzik. Ezt még a mai dátumból is vissza lehet számolni, pláne hogy a tegnapi is ott volt, de ő csak ül kétségbeesetten. Mondom neki hogy necsináldmár, tizenkilenc. Mire rám néz, hogy tényleg?? Pedig ennyire nem is buta, bár nem egy észlény. Csak egyszerűen nem hajlandó gondolkodni.: ül otthon, anyós főz, ő tanul, tehát van neki színes tollkészlete, mintás radírja és otthon szépen ki szokta színezni a házi feladat fekete-fehér illusztrációit. A névtábláján szívecskék és csillagocskák. Az asszonykák gyöngye, a Nóra prototípus. Majd a férj kiszámolja, eldönti megmondja, hogy mit csináljon és ő boldog. Félelmetes.
Nade megyek leckét írni mert mindjárt indulhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése